Megtermékenyülés folyamata: mi történik a petesejttel?
A megtermékenyülés akkor történik, amikor a peteérés után a petefészekből kiszabadult petesejt a petevezetékben találkozik egy életképes spermiummal. A petesejt erre csak körülbelül 12–24 órán keresztül képes, ezért a fogantatás esélye akkor a legnagyobb, ha a spermiumok már a peteérés előtt eljutnak a petevezetékbe.
Körülbelül 90 nappal a peteérés előtt a petefészek több petesejtet tartalmazó apró tüszőt kezd érlelni. Közülük később kiválasztódik az a domináns tüsző, amelyik a legígéretesebben fejlődik, és az aktuális ciklusban – a menstruáció első napjától a peteérésig – már főként ennek az egy tüszőnek és a benne lévő petesejtnek az érlelése zajlik.
Mi történik a petesejttel a peteérés előtti 90 napban?
A peteérés előtt körülbelül három hónappal több apró tüsző fejlődése indul meg a petefészekben, és mindegyikben egy-egy petesejt található. Ebben az időszakban a petesejt még nem áll készen a megtermékenyülésre, de már zajlanak azok az érési folyamatok, amelyek meghatározzák, milyen állapotban jut majd el a peteérésig.
Broczky Kati véleménye:
„Az utóbbi 10–15 év kutatásai egyértelműen rámutatnak arra, hogy ebben a 90 napban tudunk hatni a petesejt minőségére, ami erősen befolyásolja azt, hogy elég jó lesz-e ahhoz, hogy megtermékenyüljön, és az embrió egészségesen fejlődjön tovább.
A petesejt minőségét befolyásolhatja a megfelelő hatóanyag-választás, a metabolikus gyulladás csökkentése, a vércukorszint stabilizálása, a toxinok – például mikroműanyagok, erős illatanyagok, ftalátok és BPA – terhelésének csökkentése, a mitokondriumok működésének támogatása, akár célzott meditációval, valamint a jó minőségű alvás is. Erről ezen a webináriumomon beszélek részletesen:”
Az aktuális ciklus kezdetére már csak néhány tüsző jut el oda, hogy tovább fejlődjön, majd közülük általában egy válik dominánssá. Ettől kezdve a szervezet főként ezt az egy tüszőt érleli tovább egészen a peteérésig.
Mi történik a menstruáció első napjától a peteérésig?
A menstruáció első napjával, azaz a vérzéssel új ciklus kezdődik. A következő nagyjából két hétben a szervezet feladata az, hogy az aktuális ciklus petesejtjét teljesen beérlelje, és felkészítse a kiszabadulásra.
A domináns tüsző napról napra növekszik, miközben benne tovább érik a petesejt. Peteérés előtt a tüsző általában már körülbelül 18–25 mm átmérőjű, miközben maga a petesejt csak körülbelül 0,1 mm átmérőjű.
Ez elsőre szinte hihetetlenül kicsinek tűnik, mégis a petesejt az emberi szervezet legnagyobb sejtje.
Ahogy a tüsző növekszik és közeledik az érettséghez, egyre több ösztrogént termel. Amikor a szervezet úgy „érzékeli”, hogy a tüsző készen áll, megemelkedik az LH hormon szintje. Ez az úgynevezett LH-csúcs indítja el azt a folyamatot, amelynek végén a tüsző megreped, és a benne lévő érett petesejt kiszabadul.
Ezt nevezzük peteérésnek, vagyis ovulációnak.
Mit jelent pontosan a tüszőrepedés?
A peteéréskor az érett tüsző fala megnyílik, és a benne lévő petesejt kiszabadul a petefészek felszínére. A petevezeték petefészek felőli végén található rojtszerű nyúlványok, a fimbriák segítik, hogy a petesejt bekerüljön a petevezetékbe és elinduljon a méh felé.
A két petefészek nem szabályosan felváltva dolgozik. Előfordulhat, hogy egyik ciklusban a jobb, a következőben a bal oldalon történik a peteérés, de az is teljesen normális, ha egymás után többször ugyanabból a petefészekből szabadul ki a petesejt.
Ezért fordulhat elő az is, hogy a peteérés környékén jelentkező jellegzetes szurkálást egyik hónapban inkább a jobb, másikban inkább a bal oldalon érzed.
A petesejt innen a petevezetékben halad tovább, és ha megfelelő időben életképes spermiumok vannak jelen, itt történhet meg a megtermékenyülés.
Miért fontos pontosan tudni, mikor van peteérésed?
A petesejt a peteérés után csak körülbelül 12–24 órán keresztül termékenyíthető meg, a spermiumok viszont megfelelő körülmények között 3–4 napig is életképesek maradhatnak a női szervezetben.
Ezért nagyobb a megtermékenyülés esélye, ha a peteérés pillanatában a petevezetékben már ott várakoznak az életképes spermiumok. Képzeld el úgy, mintha egy egész kis csapatnyi „harcos” várná a petesejt érkezését, ahelyett, hogy csak akkor indulnának el, amikor a petesejt már kiszabadult.
Babatervezéskor ezért érdemes a peteérés előtti 3–4 napban rendszeresen együtt lenni, akár naponta, majd lehetőség szerint a peteérés napján és az azt követő napon is.
Ehhez viszont pontosan kell tudnod, mikor történik nálad a peteérés.
Broczky Kati véleménye:
„A konzultációk során nagyon sokszor találkozunk azzal, hogy a babatervező hölgyek menstruációs applikációt használnak a termékeny napok kiszámítására. Ezek az appok viszont akár 60%-ban is tévedhetnek, mert jellemzően csak egyszerű átlagot számolnak, és nem azt mutatják, hogy a te testedben valójában mikor történik a peteérés.
Csak tavaly több mint 40 olyan baba megfoganásához járulhattunk hozzá, ahol végül az derült ki, hogy a peteérés nem akkor volt, amikor az applikáció mutatta. Vagyis sok pár egyszerűen rossz napokra időzítette az együttléteket.
Ezért mi azt javasoljuk, hogy a peteérés követésére ovulációs tesztet, vagyis LH tesztet használj. Ez egy egyszerű, megbízható és gazdaságos módszer, mert – hasonlóan a terhességi teszthez – vizeletből mutatja az LH hormon emelkedését. Ha naponta tesztelsz, szépen kirajzolódik, mikor közeledik az LH-csúcs, és így sokkal pontosabban meg tudod becsülni, mikor várható a peteérés.
A peteérés általában a pozitív LH teszt után 24–36 órával történik, ezért már az azt megelőző napokban is érdemes akár naponta együtt lenni.”
Tesztelés során így rajzolódik ki az LH-csúcs:
Niki története ezt nagyon jól megmutatja. Nála végül a peteérés csak a ciklus 21. napján történt meg, tehát jóval később, mint amit egy átlagos menstruációs app valószínűleg jelzett volna. Ha csak az applikációra hagyatkozik, jó eséllyel teljesen elkerülik a valódi termékeny napokat. Így viszont sikerült pontosabban követni a ciklusát, és végül kislánya, Olivia is ebből a 21. napi peteérésből fogant meg.
Hol találkozik a spermium és a petesejt, és hogyan történik a megtermékenyülés?
A petesejt a peteérés után bekerül a petevezetékbe, és legtöbbször annak tágabb szakaszán találkozik a spermiumokkal. Ha az együttlétek jól voltak időzítve, ekkorra már életképes spermiumok várakozhatnak itt.
A spermiumok közül sokan el sem jutnak idáig. Azok közül pedig, amelyek elérik a petesejtet, végül egyetlen spermium jut be a petesejt belsejébe. Amint ez megtörténik, a petesejt olyan változáson megy keresztül, amely megakadályozza, hogy újabb spermium is bejusson.
Ezután a petesejt és a spermium genetikai állománya egyesül. Ekkor jön létre a zigóta, vagyis a megtermékenyített petesejt, amely már az anya és az apa genetikai információját is tartalmazza.
Innen indul el a következő, rendkívül gyors folyamat: a megtermékenyített petesejt osztódni kezd, miközben tovább halad a petevezetéken a méh felé.
Hogyan osztódik a megtermékenyített petesejt, miközben a méh felé halad?
A megtermékenyített petesejt nem marad egyetlen sejt. Már körülbelül egy nappal a megtermékenyülés után megkezdődik az osztódása: először 2, majd 4, később 8 sejtből áll.
Közben folyamatosan halad végig a körülbelül 10–12 cm hosszú petevezetéken a méh irányába.
A 3–4. nap körül már egy tömör kis sejtcsoportot alkot, ezt nevezzük morulának. Az 5. nap környékére kialakul a blasztociszta, amely már több tucatnyi, majd akár száz körüli sejtből áll.
Ekkorra a sejtek már elkezdenek különböző feladatokra specializálódni: az egyik sejtcsoportból fejlődik majd maga az embrió, a külső sejtek pedig többek között a későbbi méhlepény kialakulásában vesznek részt.
A blasztociszta nagyjából 4–5 nappal a megtermékenyülés után érkezik meg a méhbe. Itt még nem ágyazódik be azonnal: először „kibújik” az őt körülvevő burkából, majd megkezdődik a megfelelő hely keresése a méhnyálkahártyán.
Innen következik a folyamat egyik legfontosabb része: a beágyazódás.
Mi kell ahhoz, hogy a beágyazódás sikerüljön?
Miközben a megtermékenyített petesejt a méh felé halad, a szervezet közben felkészíti a méhnyálkahártyát a beágyazódásra.
A tüszőrepedés után az üresen maradt tüszőből kialakul a sárgatest, amely progeszteront termel. A progeszteron egyik legfontosabb feladata ilyenkor, hogy a méhnyálkahártyát megfelelően vastag, tápanyagban gazdag és befogadó állapotban tartsa.
A blasztociszta általában a megtermékenyülés utáni 6–10. nap körül kezdi meg a beágyazódást. Először kapcsolódik a méhnyálkahártyához, majd fokozatosan egyre mélyebbre ágyazódik bele.
A sikeres beágyazódáshoz több dolognak egyszerre kell megfelelőnek lennie: jó fejlődési képességű embriónak, megfelelő állapotú méhnyálkahártyának és megfelelő hormonális háttérnek kell találkoznia a megfelelő időben.
Ha a beágyazódás megtörténik, a fejlődő embrió külső sejtjei elkezdik termelni a hCG hormont. Ez jelzi a szervezetnek, hogy terhesség kezdődött, és segít fenntartani a sárgatest működését, hogy továbbra is elegendő progeszteron termelődjön.
Ettől a ponttól kezdve jelenik meg az a hormon is, amit később a terhességi tesztek kimutatnak.
Broczky Kati véleménye:
„Ha szeretnénk átlátni, mi történik egy nő ciklusában, érdemes két nagy szakaszban gondolkodni. A ciklus első felében a szervezet fő feladata a petesejt érlelése és a peteérés előkészítése. A második felében pedig – ha megtörtént a megtermékenyülés – már az a cél, hogy a méhnyálkahártya a lehető legbefogadóbb állapotba kerüljön a beágyazódáshoz.
Ehhez ad nagyon hasznos képet a hormonprofil-vizsgálat, amely során a ciklus 3–5. napján, majd a második felében, jellemzően a 19–21. nap körül nézik meg vérből a fontosabb hormonértékeket. Ezekből sokkal jobban lehet következtetni arra, hogy ha nem érkezik a baba, akkor a folyamat melyik részével lehet probléma, és hol lehet szükség további vizsgálatra vagy támogatásra
Rengetegen kérdezik tőlem azt is, hogy a feltételezett beágyazódás időszakában mit szabad enni, mit érdemes kerülni, lehet-e sportolni, együtt lenni, kávét inni, vagy van-e bármi, amivel segíthetjük ezt a néhány napot.
És persze mindenki szeretné minél hamarabb tudni, hogy vajon sikerült-e: vannak-e a beágyazódásnak korai jelei, mit érezhetünk, és mikor érdemes először tesztelni.
Erről részletesen beszélek ezen a webináriumon:
Mikor kezd emelkedni a hCG, és mikor lehet pozitív a terhességi teszt?
A hCG hormon termelődése a beágyazódás után indul el, ezért hiába történt meg már napokkal korábban a megtermékenyülés, a terhességi teszt addig még negatív lehet.
A hCG először a vérben jelenik meg, ezért vérvétellel valamivel hamarabb kimutatható, mint vizeletből. Nagyon érzékeny vizsgálattal már a peteérés utáni 9–10. nap körül megjelenhet mérhető mennyiségben, de sok nőnél csak a 12–14. nap környékén lesz egyértelműen pozitív a teszt.
Ezért egy negatív teszt a peteérés utáni 9–10. napon még egyáltalán nem jelenti biztosan azt, hogy abban a ciklusban nem történt fogantatás.
Ha otthon tesztelsz, érdemes első reggeli vizeletből végezni a tesztet. Ha pedig azt szeretnéd figyelni, hogy erősödik-e a tesztcsík, lehetőleg mindig ugyanazt a tesztfajtát használd, hasonló körülmények között.
A tesztcsík erőssége azonban nem pontos hCG-mérés. Ha szükség van a hCG emelkedésének követésére, ezt vérvétellel, általában körülbelül 48 órás különbséggel lehet sokkal pontosabban ellenőrizni.
A korai terhességben nem egyetlen hCG-érték a legfontosabb, hanem az, hogyan változik az érték a következő napokban.
Broczky Kati magyarázata:
„Babatervezős csoportokban nagyon gyakran találkozhatsz például olyan kifejezésekkel, hogy 8 DPO, 10 DPO vagy 14 DPO. A DPO az angol Days Past Ovulation rövidítése, vagyis azt jelenti, hány nap telt el a peteérés óta.
Ha például hétfőn volt a peteérésed, akkor a kedd 1 DPO, a szerda 2 DPO, és így tovább.
Ez azért hasznos, mert a megtermékenyülést, a beágyazódás várható időpontját és azt is, hogy mikor érdemes először terhességi tesztet csinálni, sokkal pontosabban tudjuk a peteérés napjához viszonyítani, mint egyszerűen a ciklus napjaihoz.”
Mi történik a pozitív teszt után, és mikor mit lehet látni ultrahangon?
A terhességi heteket nem a megtermékenyülés napjától számoljuk, hanem az utolsó menstruáció első napjától. Ezért amikor a menstruációd kimarad és pozitívat tesztelsz, általában már körülbelül 4 hetes terhesnek számítasz, még akkor is, ha maga a megtermékenyülés csak nagyjából két hete történt.
A korai hetekben nagyon gyorsan változik, hogy mit lehet ultrahanggal látni:
- 4,5–5. hét körül: hüvelyi ultrahanggal már megjelenhet a petezsák a méhben.
- 5–5,5. hét körül: a petezsákban láthatóvá válhat a szikhólyag.
- 6. hét körül: általában már maga az apró embrió is megjelenik.
- 6–7. hét körül: sok esetben már látható az embrió szívműködése is.
- 7–8. hétre: rendszerint már jól kivehető az embrió, mérhető a hossza, és a szívműködés is egyértelműen látható.
Ha valaki túl korán megy ultrahangra, könnyen előfordulhat, hogy még csak a petezsák látszik, vagy még az sem. Ez önmagában nem jelenti azt, hogy baj van. Már néhány nap eltérés is rengeteget számít ebben az időszakban, főleg akkor, ha a peteérés később történt, mint amit a ciklus alapján feltételeztek.
Broczky Kati magyarázata:
„Ezért szoktam azt mondani, hogy egy pozitív teszt után – ha nincs vérzés, erős fájdalom vagy más panasz – nem feltétlenül érdemes azonnal ultrahangra rohanni. Ha a 6–7. hét környékén történik az első vizsgálat, sokkal nagyobb az esély arra, hogy már ne csak egy apró petezsákot lássunk, hanem az embriót és a szívműködést is.
És itt megint nagyon fontos, hogy tudd, mikor volt valóban a peteérésed. Ha például nem a ciklus 14., hanem csak a 21. napján ovuláltál, az ultrahangon látott kép is körülbelül egy héttel „fiatalabbnak” tűnhet annál, mint amit pusztán az utolsó menstruációból számolnánk.”
Ha a pozitív teszt mellett erős vagy egyoldali alhasi fájdalom, jelentős vérzés, szédülés vagy ájulás jelentkezik, nem érdemes a tervezett ultrahang időpontjáig várni, hanem mielőbb orvosi vizsgálat szükséges.
A petesejt tehát körülbelül három hónapos érési folyamat után szabadul ki a tüszőből, a petevezetékben találkozhat a spermiummal, megtermékenyülés után osztódni kezd, néhány nap alatt eljut a méhbe, beágyazódik, majd megindul a hCG termelése. Néhány héttel később pedig ugyanaz a folyamat, amely egy mindössze 0,1 mm-es petesejttel kezdődött, már egy ultrahangon látható, dobogó szívű apró embrióként folytatódik.
Gyakran ismételt kérdések
A petesejt megtermékenyítése általában a petevezetékben történik. Ha a peteérés idején már életképes spermiumok vannak jelen, egyikük bejuthat a petesejtbe, és létrejön a zigóta, vagyis a megtermékenyített petesejt.
A petesejt megtermékenyítése általában a petevezetékben történik. Ha a peteérés idején már életképes spermiumok vannak jelen, egyikük bejuthat a petesejtbe, és létrejön a zigóta, vagyis a megtermékenyített petesejt.
A petesejt a peteérés után körülbelül 12–24 órán keresztül termékenyíthető meg. A spermiumok viszont megfelelő körülmények között 3–4 napig is életképesek lehetnek, ezért a peteérés előtti napok különösen fontosak.
A megtermékenyített petesejt már körülbelül egy nappal a megtermékenyülés után osztódni kezd. Először 2, majd 4, 8 sejtből áll, később morulává, majd blasztocisztává fejlődik, miközben a méh felé halad.
A blasztociszta általában a megtermékenyülés utáni 6–10. nap körül kezdi meg a beágyazódást a méhnyálkahártyába. A hCG hormon termelődése is ezt követően indul el.
Nagyon érzékeny vizsgálattal már a peteérés utáni 9–10. nap körül megjelenhet kimutatható hCG, de sok nőnél csak 12–14 DPO körül lesz egyértelműen pozitív a teszt. Ezért egy korai negatív eredmény még nem feltétlenül zárja ki a terhességet.