Amikor egy kislány baba megszületik, kb. egymillió petesejtje van már “készenlétben” a petefészkeiben. Működésük a kamaszkorra beérő hormonrendszer hatására indul meg, addigra a petesejtek száma 300-400 ezerre csökken, amiből egy átlagos nőnek a változókorig kb. 400 petesejtje érik meg.
A női menstruációs ciklusnak alapvetően négy jól különválasztható hormonális szakasza van:
Ezek a szakaszok külön-külön jó felismerhetőek, így a peteérés jelei is. A menstruációs vérzés általában 3-7 napig tart, és ilyenkor a legalacsonyabb a női hormonok szintje az egész ciklus során. A luteális szakasz végi nagyon magas progeszteron szint a menstruációs szakaszban lenullázódik és a megvastagodott méhnyálkahártya menstruációs vérzés formájában távozik.
Az érő tüszők hatására a petefészkek elkezdenek ösztrogént (az egyik női hormon) termelni, aminek hatására a méhnyálkahártya megvastagodása megindul, annak érdekében, hogy ideális legyen a petesejt beágyazódásához. Ilyenkor az energiaszint és a libidó is megnő, sőt a kockázatvállalási hajlandóság is, a nők sokkal extrovertáltabbak.
Az ovuláció a domináns petesejt tüszőből való kiszabadulását jelenti, ez a ciklus fő eseménye és egyben a legrövidebb, mindössze 2-3 napig tartó szakasza. Egy ciklusban több petesejt kezd érni, amelyek közül csak egy, a domináns választódik ki arra, hogy teljesen megérjen, a többi elsorvad. Ritkán előfordul, hogy egyszerre több érik meg, ilyenkor szokott előfordulni a többpetéjű ikerterhesség.
A ciklus első napján az ösztrogénnek köszönhetően megindul a peteérés, melyet az FSH nevű hormon szabályoz, ennek hatására keletkezik a domináns tüsző, amely később a megtermékenyítésre alkalmas lesz.
Az ovulációhoz közeledve az FSH helyett egyre inkább az LH hormon szerepe nő meg – amit az agyalapi mirigy termel -, és amikor a legnagyobb mennyiséget eléri – ez az LH csúcs -, akkor megrepeszti a domináns tüszőt – azaz létrejön az ovuláció, más néven tüszőrepedés -, ami megkezdi vándorlását a petevezetékben.
A fogantatás alfája és omegája a peteérés: szükséges, hogy a petesejt a megfelelő helyen legyen, és készen álljon arra, hogy megtermékenyüljön. A petefészekből kiszabadult sejtecske nagyjából 24 óráig él.
Ám a spermiumok 3-5 napig is “megbújhatnak” a hüvelyben, várva a peteérést – vagyis egy termékeny nap helyett inkább 4-5 napról beszélhetünk.
Szabályos peteéréssel járó menstruációs ciklus esetén a petesejt a ciklus középső időszakában érik meg. Amint éretté válik, a 14. nap környékén bekövetkezik a tüszőrepedés, és kiszabadul a domináns petesejt.
A peteérést követően az érett petesejt a petevezetékbe, majd a méhüregbe jut, és amennyiben nem történik megtermékenyítés, elpusztul, a méh nyálkahártyája pedig leválik, és a menstruáció során távozik a szervezetből.
A peteérés időpontja a menstruáció 28 napos ciklusa – bár 25-31 napos is normálisnak számít – esetén a 14. napon valószínűsíthető. 28 napostól eltérő ciklusok esetén a menstruáció első napjától számolva a 14. napot kapjuk meg a tüszőrepedés valószínű időpontját.
A leggyakoribb és legjobban felhasználható jele a peteérésnek a középidős fájdalom (szúró érzés az alhasban) és a vérzés, valamint a hüvelyváladék bővebbé válása. Ezért hívják az időszakot az ún. “nedves napok”-nak. Az ovulációt követően ráadásul néhány tized fokkal megnő a testhőmérséklet is.
Ovulációs vérzése a nők néhány százalékának van, egyeseknél rendszeresen, másoknál csak időnként. Néhány nő felismeri ovulációjának idejét, mert észleli az ilyenkor tapasztalható változásokat.
Összefoglalva, a peteérés jelei és tünetei jól érzékelhetőek és beazonosíthatóak.
A menstruációs ciklus során mindössze néhány napos időszak számít termékenynek. Egy ciklusban elvileg csak egyetlen egy nap alkalmas a teherbeesésre, hiszen a petesejt átlagos élettartama átlagosan 24 óra. Figyelembe véve azonban, hogy a spermiumok akár több napon át életképesek, azt mondhatjuk, hogy az ovuláció előtt 72 órával kezdődően, és az ovulációt követő 24 órán belül a legnagyobb a teherbeesés esélye. A ciklus hosszától függően a peteérés egyénenként különböző napra eshet, ezért kritikus felismerni, hogy mik a peteérés jelei és tünetei.
A petesejtek mennyisége mellett azok minősége is romlani kezd 40. életévhez közeledve. Habár a petesejtek teljes száma nem növelhető, kutatások igazolták, hogy minőségükön lehet természetes úton javítani, pl.
étrendkiegészítő szedésével.
Az elmúlt néhány évben a munkánk során több ügyfelünk megtisztelt azzal, hogy végigkonzultálhattuk velük a teherbeesésük teljes folyamatát. Az ő segítségükkel nemcsak rengeteg tapasztalatra tettünk szert, hanem betekintést nyertünk az orvosi leleteikbe, amelyeket a rendszeres orvosi vizsgálatok után osztottak meg velünk.
Számos ügyfelünk küzdött azzal a problémával, hogy a menstruációjuk rendszertelen volt, illetve huzamosabb ideig elmaradt. A rendszertelen menstruáció jele lehet a női szervezetben a hormonháztartás egyensúly hiányának is, de a teherbeesést tekintve a fő gond a peteérés elmaradása szokott lenni, ezért fontos tudni, hogy mik az elmaradt peteérés tünetei. Azon ügyfeleink, akik rendszeresen végeztek peteérési tesztet vagy jártak ultrahangos ellenőrzésre, 3-5 hónap után tapasztalták azt, hogy a menstruációjuk és a peteérésük is rendszeressé vált.
Fontos tudni, hogy a méhpempő hasonlóan az összes természetes alapú étrend-kiegészítőhöz csak rendszeres használat után fejti ki jótékony hatását. Ügyfeleink visszajelzései alapján a méhpempő kapszuláink minimum 3-6 havi folyamatos szedése után állt be a rendszeres menstruáció, húzódtak vissza az esetleges PCOS ciszták és számoltak be arról, hogy teherbe estek.
A Novafam méhpempő kapszula kúra időtartama
átlagosan 3-6 hónap
A Novafam Fertile nem csodaszer! A méhpempő és az inozitolok természetes segítőtársként járulhatnak hozzá, hogy a szervek, a sejtek, a hormonok összjátéka éppen megfelelő legyen.
Egy Iránból kiinduló patkánykísérlet – amelyről a Nemzetközi Fertilitási és Sterilitási folyóiratban számoltak be – megállapította, hogy a méhpempő „elősegíti a folliculogensis-t (a petesejt érése a petefészekben) és növeli a petefészek hormonszintjét…”. Harminckét nőstény patkányt négy csoportba osztottak, három csoport napi 100, 200 vagy 400 mg méhpempőt kapott 14 napon keresztül. A méhpempőt fogyasztó csoportokban a patkányok az ösztradiol és a progeszteron szintjének emelkedését, a méh és petefészek súlyának növekedését, valamint az érett petesejtek jelentős növekedését figyelték meg.
A méhpempőnek nincs semmilyen mellékhatása, viszont allergiás reakciót válthat ki azoknál, akik allergiásak a méhcsípésre vagy bármilyen méhészeti termékre.
