Az ovuláció jelei
Gyakori probléma a kisbabát tervező nőknél, hogy nincsenek tisztában saját testük jelzőrendszerével, mely nem is annyira apró jelekkel figyelmeztet a termékeny napokra. Bár senki nem tanítja meg a korai edukáció részeként, mégis fontos lenne megismernünk saját testünket, hogy termékenységtudatunk csúcsra futtatásával megkönnyítsük a családalapítást.
Mi az ovuláció?
A legfontosabb az ovuláció fogalmának tisztázása, mivel a női szervezet hormon-egyensúlyának legfőbb mutatójáról van szó, mely jól tükrözi a női test hormon-körforgásának állapotát. A menstruációs ciklus leglényegesebb kérdése a gyermeket tervezők körében, hogy történik-e peteérés, vagyis megérik-e a tüszőben a petesejt.
Ovuláció alatt, az érett petesejt a petefészekből kijutva képes a hímivarsejttel megtermékenyülni és beágyazódni a méhbe. Mivel a teherbeesés lehetősége a termékeny időszakhoz kötött, ezért elengedhetetlen, hogy a tüszőrepedés körülbelüli idejét az ovulációs tünetek alapján meg tudjuk határozni. Kiemelten fontos azonban tisztában lenni azzal, hogy a közhiedelemmel ellentétben a gyakran elhangzó 14.nap csak mítosz, egy átlag, ami a nők eltérő ciklusahossza alapján egyénenként eltérő lehet. A luteális szakasz hossza (ez a szakasz az ovuláció és a menstruáció közötti időszak) legtöbbször megegyező hosszúságú hónapról hónapra. Néhány ciklusnyi megfigyelés után könnyedén meghatározhatóvá válik, hogy melyik napok a legideálisabbak az együttlétekre a termékeny fázisban, amennyiben baba a cél.
Az ovuláció jelei
1.) Méhnyaknyák változása
A méhnyaknyák (tojásfehérje szerű, többnyire áttetsző, vagy opálos) állaga az ovulációhoz közeledve megváltozik, segítségével a hímivarsejtek életben maradnak és célba jutnak. A Billings-módszer, (melyet a 60-as években egy orvos házaspár dolgozott ki) vagyis a méhnyaknyák megfigyelésének módszere egyre ismertebb a megtermékenyülés sikerét fokozni vágyók között. Nem kerül komolyabb erőfeszítésbe a megfigyelés, azonban hasznos információkat nyerhetünk általa a termékeny időszakot tekintve.
2.) Méhnyak lentebb húzódik és felpuhul
A méhnyak gyakorlatilag hormonális hatásra folyamatosan változik, ezzel mutatva a női ciklus aktuális fázisát.
A legfontosabb az ovuláció fogalmának tisztázása, mivel a női szervezet hormon-egyensúlyának legfőbb mutatójáról van szó, mely jól tükrözi a női test hormon-körforgásának állapotát. A menstruációs ciklus leglényegesebb kérdése a gyermeket tervezők körében, hogy történik-e peteérés, vagyis megérik-e a tüszőben a petesejt.
Ovuláció alatt, az érett petesejt a petefészekből kijutva képes a hímivarsejttel megtermékenyülni és beágyazódni a méhbe. Mivel a teherbeesés lehetősége a termékeny időszakhoz kötött, ezért elengedhetetlen, hogy a tüszőrepedés körülbelüli idejét az ovulációs tünetek alapján meg tudjuk határozni. Kiemelten fontos azonban tisztában lenni azzal, hogy a közhiedelemmel ellentétben a gyakran elhangzó 14.nap csak mítosz, egy átlag, ami a nők eltérő ciklusahossza alapján egyénenként eltérő lehet. A luteális szakasz hossza (ez a szakasz az ovuláció és a menstruáció közötti időszak) legtöbbször megegyező hosszúságú hónapról hónapra. Néhány ciklusnyi megfigyelés után könnyedén meghatározhatóvá válik, hogy melyik napok a legideálisabbak az együttlétekre a termékeny fázisban, amennyiben baba a cél.
3.) Magasabb testhőmérséklet, a BBT (bazális testhőmérséklet) emelkedése
Alaphőmérsékletnek testünk legalacsonyabb hőmérsékletét nevezzük, melyet alvás közben érünk el, tehát ébredés után érdemes testünk megfigyelésének céljából rendszeresen hőmérőzést alkalmazni, bármilyen fizikai tevékenység végzése előtt.
A peteérés előtti alaphőmérséklet általában 35,8 °C és 36,7 °C között alakul. Amennyiben biztos eredményt szeretnénk, akár több hónapon keresztül célszerű követni a változásokat (ez esetben, azt, hogy 24 órás időtartam alatt, mikor emelkedik az alaphőmérséklet 0,5-1 fokot), hogy kitapasztalható legyen, hol tartunk a ciklusunkban. A várandósságra készülő női test a progeszteron hormon hatására hőmérséklet emelkedést produkál, ezért a rendszeresen feljegyzett adatok alapján pontosan lekövethető a ciklus aktuális fázisa és a termékeny idősza kezdete. A testhőmérséklet ilyenkor általában 36,3 °C és 36,5 °C között mozog.
A hőmérőzés módszerét kifejezetten erre alkalmas hőmérővel ajánlott alkalmazni a pontos hőgörbe, illetve mintázat eléréséhez.
Abban az esetben, ha az alaphőmérséklet már 21 napja magasan van, az nagy valószínűséggel sikeres megtermékenyülésre, vagyis terhességre utal.
4.) Alhasi/ovulációs fájdalom
Egyes nők szúró alhasi fájdalmat érezhetnek, melynek mértéke eltérő lehet és néhány órán belül javulhat. Ritkábban, de előfordulhat, hogy nem alhasi, hanem egyoldali derékfájásként tapasztalható. Ennek oka az tüszőrepedésre készülő petefészek simaizomrostjainak húzódása. Leginkább menstruációs fájdalomra emlékeztető érzetet kelt, ugyanakkor a fájdalom kimaradása nem garancia a peteérés hiányára. Ezt az időintervallumot nevezzük „mittleschmerznek”, mely a német “középső fájdalom” kifejezésből ered.
5.) Középidős vérzés
Pecsételés jellegű, nem mindenki tapasztalja.
6.) Megnövekedett libidó
A szexuális vágy mértéke megnőhet, ösztönösen érezhetővé válik a termékeny periódus közeledte. Ebben az időszakban tapasztalhatunk nagyobb versenyszellemet magunkon, de akár azt is, hogy a megszokottól eltérő férfiakat találjuk vonzónak.
7.) Mellbimbók érzékenysége
A peteérés alatt fokozott érzékenység tapasztalható, a mellek megduzzadhatnak, a szervezet víz visszatartása megnőhet és gyakori panaszként felmerülhet a puffadás, vagy a szagokra való érzékenység is.
Szakorvos segítségével, ultrahanggal könnyedén meghatározható, hogy mikor történt az ovuláció és lökődött ki az érett petesejt, azonban a terhesség esélyének fokozásához elég az ovuláció előtti napokra időzíteni az együttléteket (hála a méhnyaknyáknak, mely a kellő ideig képes életben tartani a hímivarsejteket). Az ovuláció napja az utolsó termékeny nap a termékenységi ablakban, és bár a petesejt mindössze 24 óráig életképes, a méhnyaknyák segítségével a megtermékenyülés sikeres lehet akkor is, ha az ovuláció előtti legtermékenyebb napokban került sok a szexuális együttlétre.
Pozitív eredmény az ovulációs teszten
Az ovulációs tesztek feladata, hogy általuk meghatározható legyen – ciklus követés, méhnyak vizsgálat, valamint akár méhnyaknyák ellenőrzése nélkül-, hogy melyik napokon lesz sikeres legnagyobb eséllyel a teherbeesés. A teszt otthoni környezetben elvégezhető és még az sem fontos, hogy a reggeli első vizeletnél legyen alkalmazva. A teszt a vizeletben található luteinizáló hormon vizsgálatára építve működik és az ovuláció előtti 24-36 órával képes kimutatni az emelkedő hormonszintet. A hormon-csúcsot, vagyis a hormon maximumra emelkedésének megjelenését jelzi pozitív eredménnyel a teszt.
Az ovuláció elmaradásáról
A legtöbb nő azt tanulja, hogy ha menstruál, van peteérése is, illetve értelemszerűen a ciklus elcsúszásával nem is eshet teherbe, azonban mindkét verzió téves. Rendszeres menstruáció mellett is sokszor tapasztalják a kisbabára vágyók, hogy a várt gyermekáldás elmarad. Leggyakrabban a peteérés ultrahangos követésével, orvos által javasolt gyógyszeres kezeléssel, a szervezet hiányának korrigálásával hamar rendezhető a probléma.
A tüszőrepedés elmaradásának leggyakrabban tapasztalt tünete a menstruáció kimaradása, rendszertelensége, esetleg túl rövid, vagy túl hosszú időtartama. A peteérési zavar okozhat átmenetileg sikertelen teherbeesést, vagy hosszútávon meddőséget is.
A termékeny korú nők körében a leggyakoribb gondot az jelenti, hogy a babatervezés aktualizálódásáig nem is veszik észre, hogy nincsen peteérésük, mivel csak menstruációjukat követik, az anovuláció azonban mindennapos (elmarad a tüszőrepedés). A hormonháztartás követése és egyensúlyban tartása szükségszerű a családalapítási tervekhez, ezért fontos időben látni, hogy az ösztrogén és progeszteron termelésünk hogyan működik.
Az ovuláció elmaradása mögött többféle probléma is állhat, mint például a PCOS (tünetei: rendszertelen menstruáció, a petefészkek polycystás megjelenése, hormoneredmények felborulása), amikor a petefészekben apró ciszták jelennek meg, de akár okozhatja pajzsmirigy alulműködés (tünetei: vérzészavar, hajhullás, száraz bőr, fáradékonyság, hízás), stressz, nem megfelelő étkezési szokások, krónikus betegségek, ösztrogéndominancia, cukorbetegség (tünetei: szomjúság, zsíros bőr, túlsúly, meddőség), vagy a változókor hormonális átalakulása is.