Tinédzser koromtól rendszertelen volt a menzeszem, de 16 évesen emlékszem a legjobb barátnőm még irigyelt is emiatt, amikor egy egész nyárra kimaradt, hiszen én strandolhattam minden nap. Édesanyám megjegyezte párszor, hogy ebből még később gondom lehet, főleg, ha gyereket akarok majd,de hát nem tudott rávenni, hogy nőgyógyászhoz menjek.
Aztán úgy hozta az élet, hogy valahogy a fősuli alatt nem talált rám a nagy szerelem. Miután lediplomáztam, úgy döntöttem, hogy pár évig külföldön építem a karrierem. Persze, a nyelvtudásomra is ráfért egy kis intenzív gyakorlás. Hawaii-n kaptam egy nagyon jó lehetőséget, egy luxus hotel lánc rendezvény szervező junior menedzsere lettem.
A munkám imádtam, a szabadidőmben pedig rengeteg időt töltöttem a kollégáimmal. Bejártuk a sziget szinte minden pontját, megtanultam úgy ahogy szörfözni, rengeteget vitorláztunk, túráztunk, nagyon jókat ettünk, na meg buliztunk is.
Egy életen át hálás leszek a sorsnak, amiért 6 évig élhettem Hawaii-n. Párt külföldön sem találtam, a hotelbe főleg párok és családok érkeztek és a kollégák között is inkább barátokra leltem, mint szerelemre. Hat év után úgy döntöttem itt az ideje váltani, hazamenni.
Jártam itthon sokszor a hat év alatt is. Mindig csak néhány hétre tudtam jönni, és bár imádtam Hawaii-t, nem tudtam elképzelni, hogy ott éljem le az egész életem. Itthon egy kis vidéki panzió vezetését vállaltam el, amihez egy szőlészet is tartozott. Néhány hónap után egymásba szerettünk a mostani párommal, aki a fő szőlész volt.
Minden meseszerű volt egészen addig, amíg 35 éves koromban meg nem hoztuk a döntést. Itt az ideje családot alapítani. Az évek alatt a menzeszem ugyanolyan szeszélyes maradt. Volt, hogy másfél havonta jött meg, volt, hogy csak három havonta, gyakorlatilag semmilyen rendszeresség nem volt benne.
Én megtanultam ezzel így együtt élni, eddig sosem tudatosítottam, hogy ebből még gond lehet. Néhány futó kalandot leszámítva többnyire pár nélkül éltem a karrieremre koncentrálva, meg sem fordult a fejemben, hogy mikor vagy miként lesz majd egyszer gyerekem.
Elmentem egy nőgyógyászati vizsgálatra, ahol azt tanácsolta az orvos, hogy szedjek fogamzásgátlót. Az majd rendszeressé teszi a menstruációmat, tudjuk követni, hogy mikor van peteérésem, és nem kell aggódnom, összejön a baba is.
Fél évig szedtem fogamzásgátlót, azalatt az idő alatt rendszeres is volt a menstruációm. Amikor kiiktattuk a fogamzásgátlót még jónéhány hónapig majdnem rendszeres is maradt, de sajnos nem tudtam teherbeesni.
A jelek arra mutattak, hogy a petesejtek nem érnek meg kellőképpen, így nincs tüszőrepedésem, peteérésem. Az orvosom azt tanácsolta, hogy hívjuk elő a peteérést mesterséges úton, egy injekcióval. A nevére sem emlékszem, csak arra, hogy terhes nők vizeletéből készült.
Kiszámolta az orvosom a többé-kevésbé még mindig rendszeres ciklusom alapján, hogy pont december 31-re esne a peteérésem. Ez azt jelentette, hogy aznap reggel kéne megkapnom az injekciót. Párommal lefújtuk a szilveszteri bulit, reggel bementem a helyi kórházba, ahol az orvosom szülészorvosként dolgozott és éppen ügyeletben volt, meg is kaptam az injekciót.
Nem tudom, hogy az elmúlt hónapok sikertelen próbálkozásai, vagy a kötelezővé tett szeretkezés, vagy az injekció okozta hányinger volt e a kiábrándítóbb az egész helyzetben, de nagyon hangulattalan és kifejezetten nyűgös esténk volt, nem tartottam jó ómennek így kezdeni az új évet.
A hányigert nem maga az injekció okozta. Sokkal inkább a tudat, hogy más terhes nők vizeletéből származó bármit, leginkább hormont fecskendeztek belém. Ez elég nagy adag undort váltott ki bennem. Még az éjjel megbeszéltük a párommal, hogy nem jó irányba haladunk. Hónapok óta időpontra szexelünk, menzeszkor meg legörbült szájjal járok két napig.
A gyermekáldásnak a világ legszebb élményének kéne lennie, ehhez képest mi mindent időre és kötelező jelleggel csinálunk. Azt mondta, hogy kezd olyan lenni a szexuális életünk, mint valami kötelező rossz dolog, akár egy adóbevallás.
Persze így elmondva, elég ridegen hangzik, de ő ezt nagyon kedvesen és viccesen adta elő. Megbeszéltük, hogy a sorsra bízzuk, ha lesz babánk lesz, ha nem, meg hát nem ez volt a számunkra megírva. Gyermek nélkül is tudunk teljes életet élni, de ezt az erőltetett menetű gyermekgyártó programot most befejezzük.
2-3 hónapig elég jól bírtam, hogy nem foglalkoztam a terhesség és gyermekáldás gondolatával. Már csak azért is mert bíztam abban, hogy ha nem foglalkozom az üggyel, áthelyezem a fókuszom más dolgokra, akkor a sors magától is megajándékoz egy babával. Rengeteg helyen olvastam, hogy amikor a párok feladják a babatervezést akkor sikerül a gyermekáldás.
Sajnos nem vagyok túl türelmes típus. Arra lettem figyelmes, hogy olyan érzések voltak bennem, hogy “hol vagy már te, teherbeesés, már 3 hónapja nem gondolok rád, már itt kéne legyél”.
Az injekció esetéből tanulva tudtam, hogy hormont tartalmazó készítményt nem szeretnék szedni. Alig 3 hónappal korábban fogadtuk meg a párommal, ráadásul újévi fogadalom gyanánt, hogy nem fogjuk erőltetni a teherbeesést, hanem a sorsra bízzuk magunkat. Emiatt nem mertem látványos babatervezésbe kezdeni, viszont azért valamilyen természetes módon szerettem volna picit besegíteni a sorsnak.
A méhpempőre találtam rá, amiről a neten ódákat zengtek, hogy mennyire egészséges. Immunerősítő hatású és rendkívüli termékenység fokozó, ráadásul rengetegen írták hogy a rendszertelen ciklusukat is helyrehozta.
Rendeltem is azonnal belőle egy havi adagot.
Olvasson utána a méhpempő jótékony hatásainak!
Már a szagáról sejtettem, hogy nem lesz túl finom, de az íze egyszerűen számomra annyira borzalmas volt, hogy 4-5 napig ettem és végül feladtam.
Az utolsó próbálkozásnál annyira felfordult tőle a gyomrom, hogy rá kellett jönnöm, hogy sajnos ez nem fog menni. Utána találtam több olyan véleményt is a neten, ami szerint más is így járt. Próbáltak vizet inni rá, vagy nem venni levegőt pár másodpercig miután lenyelték, de megnyugtattam magam, hogy nem vagyok ezzel egyedül. Sajnos a folyékony méhpempő nem nekem volt kitalálva.
Olvasson utána a friss és liofilizált méhpempő közti különbségekről!
Ősszel találtam rá a neten a Novafam Fertile méhpempő kapszulára, azonnal tudtam, hogy ezt nekem találtak ki. Méhpempő kapszulában, nem éreztem azt a rossz, hányinger keltő ízt, éreztem, hogy ez menni fog. Ráadásul, ahogy utánaolvastam, csak természetes anyagokat tartalmaz és vitaminokat, amik segítik a peteérést, a nyálkahártya megvastagodását és még folsavat is tartalmaz.
Rendeltem belőle 3 havi adagot.
3 hónap után sajnos semmi változás nem történt, nem éreztem magam sem jobban, sem rosszabbul, terhes sem lettem. Azt olvastam a termékről, hogy általában több hónap után fejti csak ki a jótékony hatását. Mivel csak természetes anyagokat tartalmazott és az évek alatt ez kiemelt fontosságú tényező lett a számomra, rendeltem még 3 havi adagot belőle.
A következő 3 hónap alatt már volt pozitív változás, miszerint gyakorlatilag napra pontosan jött meg a menzeszem a 4. és az 5. hónapban. Ekkor már a férjemnek is meséltem róla, hogy ezt a készítményt szedem, csak természetes összetevőkből, jórészt méhpempőből és vitaminokból áll.
Ha el is tartott egy ideig, de bizony minden hormon meg fogamzásgátló nélkül napra pontosan menstruálok.
Nem volt kérdés, hogy megrendeljem a 3. adag 3-havi adagot is a Novafam Fertile-ből, abban csak titkon mertem reménykedni, hogy segít majd a teherbeesésnél. Már az is nagy előrelépés volt, hogy a menstruációm rendszeressé vált.
8 hónap NovafamFertile után, amire éppen megszoktam, hogy végre napra pontosan menstruálok, újra felborult a rend.
Nagy örömünkre viszont most amiatt, hogy teherbe estem.
Most voltam a 12. heti ultrahangon, egyelőre minden rendben van. Persze a párom szerint ez a sors keze és a tényé, hogy akkor ott Szilveszter éjjel megfogadtuk, hogy nem görcsölünk tovább azon, hogy lesz-e gyermekünk. Szerintem a Novafam Fertile nélkül nem sikerült volna.
